Én és a Speedfitness Befejező(?) rész
2013.03.28 23:51
Szép estét kívánok mindenkinek! Elég régen jelentkeztem már az utolsó bejegyzésemmel, de ennek meg volt az oka. Pedig voltam a héten edzeni hétfőn is, és voltam ma csütörtökön is. De úgy gondoltam hogy most egybe kötöm a két edzésemet. Szerintem arról, hogy miket csináltam edzésen, arról nem is fogok írni. Inkább arról ejtenék pár szót, hogy így hogy lejárt a 3 hónap edzésem, mit is értem, értünk el az edzésekkel.
Mert igen, lejárt az a 3 hónap, és januárban mikor elkezdtem, nem gondoltam volna, hogy én ezt így végig fogom csinálni. De végig csináltam. Ez köszönhető annak is, hogy most nagyképűnek fog hangzani, hogy van akaraterőm. Pedig volt, mert aki olvasta a blogom az tudja, hogy voltak olyan feladatok, meg néha annyira fáradt voltam, hogy megfordult a fejemben hogy befejezem.
De itt volt pár ember, akiket nem mind sorolok fel, akik külön biztatást és adtak arra hogy folytassam. Az eredményeim amik vannak szerencsére, nem éremben és pénzben vagy egyéb ilyen kézzel fogható dologban van jutalmazva. Hanem inkább mondhatom, centikben mérhető, és más lett az életem ezalatt a 3 hónap alatt. Leginkább aki a legjobban hatott az akaraterőmre, az édesapám, aki sajnos már nem láthatja e világon, de tudom hogy fentről lát, és tudom hogy most ő is büszke lenne rám. Ugyan így tudom, édesanyám is most büszke rám, mert ő tudja hogy voltam és most hogy vagyok. Ők ketten nagyon sok szenvedésen és lemondással mentek át mindenen az egészségügyi problémám miatt.
Megköszönni pedig először is Döbörhegyi Petrának és a Cinema Speedfitness vezetőségének a lehetőségért, hogy járhattam. Ha nem adták volna a lehetőséget, akkor ezeket a sorokat most nem írnám. Másod sorban nagyon nagy köszönetet szeretnék mondani Tischler Fruzsinának Tisinek, aki végig mellettem volt és segített az edzésekben és összeállította az edzéstervemet. Ő tudja utánam a legjobban, mit csináltunk ezeken az edzéseken és végig bíztatott még az edzéstartások mellett. Elmondhatja ő is, hogy látható eredménye volt a közös munkánknak. Volt amikor azt mondta, hogy már milyen szép aranyos vádlim van, (lehet nem szó szerint így, de a lényege ez volt) és volt amikor megdicsért hogy milyen jó munkát végeztem.
Szeretném még megköszönni a biztatást Tisi Anyunak is, és Tisinek a testvérének. Ismeretlenül is hallottam, hogy szurkolnak értem, és bíztatnak és figyelemmel követték az edzéseket. Puszilom őket, és szeretem őket. Remélem majd valamikor személyesen is megköszönhetem nekik is. Őket azért említem meg, mert ha nem is vagyunk személyes ismerősök, de sokszor hallottam vissza, hogy érdeklődnek utánam. Szeretnék a biztatásért köszönetet mondani, a családtagjaimnak, közeli és távoli barátaimnak aki így vagy úgy de jelezték felém a biztatást, ami erőt adott. Neveket nem sorolok, szerintem mindenki magára ismer.
Ennyi olvasás után gondolom már felmerült mindenkiben a kérdés hogy mit is értem el ez alatt a 25 edzés alatt. Megtudtam hogy van akaraterőm, hogy végig csináltam. Az eddigi mozgásszegény életembe beköszöntött a mozgás és a sport szeretete. Értem ez alatt, hogy nem csak nézem már, hanem végzem is. Amikor nem jártam edzésre, akkor ha nem is minden nap, de itthon is szoktam edzeni. Hasonló feladatokat, mint a Cinemában, csak itt elektormos stimulál nem volt közben, de szerintem ez is használt. Mivel elmondhatom, hogy sportoltam, mozogtam ez által kicsit tettem az egészségemért is valamit. Az edzések óta mintha jobban odafigyelnék az étrendemre is. Azt nem mondom, hogy kevesebbet ennék vagy nem ennék koleszterin szegény ételeket, de rászoktam a mindennapi gyümölcsökre. Mondhatom, hogy az alkalmanként elfogyasztott alkohol mennyiségem is kevesebb lett. Ezek most csak az életvitellel járó eredmények.
Most pedig következzenek azok amik én hozzám és a szervezetemhez járulnak javulások. Nem tudom hol kezdjem, de itt van például az, hogy eddig is elközlekedtem rövid távon mankó nélkül, de most már jobban bírom. Nem fáradok el annyira most, mint előtte. De sokkal jobban bírom a terhelést és nagyobb távot teszek meg mankóval is mielőtt elfáradnák. Elmondhatom azt is, hogy sokkal biztonságosabban is közlekedem. Ezt például észre vettem mikor havas, jegesebb volt a járda az utcán, meg itthon is mikor mankó nélkül közlekedtem. Sokkal jobban biztonságban érzem magam, és nem gondolok arra, ami bármikor azért előfordulhat, hogy elesek. Mert ezt is a speedfitnessnek köszönhetem. A közérzetem is szerintem jobb lett, és nem tudom, lehet azt is a speedfitnessnek köszönhetem, mintha magabiztosabb lennék.
De most beszélni szeretnék azokról, amik centiben mérhető. A jobb vádlim, 38,5 cm lett ami összesen, 2,5 cm pluszt jelent összesen, és csak fél centit a félidei mérésnél, de szerintem formásabb lett és nem tudom lehet vádlira mondani, de szálkásabb meg keményebb mint volt. A jobb combom 40 cm, ami a kezdethez 3 cm plusz növekedés. Most pedig következzék a bal lábam, ami a rosszabbik vagy gyengébbik, mindegy hogy nevezzük. A bal vádlim 29,5 cm most ami 3 cm plusz a kezdettől, és ha úgy számolom, megdupláztam a plusz centiket félidőhöz képest, mert akkor 1,5 cm volt csak a plusz. És elkell mondanom, az is mintha kezdene kicsit formásabb lenni. A bal combom, 35,5 cm most ami 3,5 cm javulást eredményez az edzés kezdetétől. Ha úgy nézem, hogy izomsorvadásban szenvedek, akkor szerintem ezek a centiméterek egész jó eredmények.
A felsőtestre is sikerült javítanom, ez abban is megnyilvánul, hogy az utolsó 3 edzésem egy számmal nagyobb mellény kellett már. Amit a Tisi azt mondott hogy híztam, de szerintem izmosodtam is, mert a mellkas 4 cm pluszt mutat az első edzés óta, és mintha deltásabb is lennék. Legalábbis mások ezt mondták, meg néha mikor a tükörbe nézek mintha úgy látnám én is. A felkaroknál is elmondható hogy ez alatt a 25 edzés alatt majd nem 2 cm plusz van. Pedig arra olyan sokat nem dolgoztunk. Így elmondhatom, hogy az izom növelés az esetemben összejött. Most hogy ez jelentős vagy nem, az mindenki maga dönti el, de szerintem nem rossz. Ismerve magam, hogy álltam a mozgáshoz, és hogy milyen állapotban voltam.
Most így hogy lejárt a 3 hónap, megszerettem a speedfitnesz-t és elmondhatom hogy az élet részévé vált. Jó volt és szerettem járni hetente kettő alkalommal. Azért írom most múlt időben, mert most egy időre abba kell hogy hagyjam. Ennek megvan a maga oka, de ezt most nem fogom ecsetelni. De amint tudom újra járni fogok, mert kell nekem is a mozgás. És ezzel elértem azt amit az elmúlt 35 évben nem nagyon mondhattam el, hogy én is sportolok. És ez nagyon de nagyon jó érzés. Az hogy ha majd újra fogom folytatni, arról fogok-e írni még nem tudom, de remélem hogy azért az írásommal segíteni tudtam abban, hogy igen is érdemes elkezdeni. Most akár hasonló helyzetben van valaki mint én, vagy csak az ember önmagáért, de menjen mindenki aki teheti. Mert megéri és nem vesz el sok időt az ember idejéből.
Ezzel zárnám is most soraimat. Még egyszer szeretném mindenkinek megköszönni, aki így vagy úgy de segített és biztatott. NAGYON KÖSZÖNÖM TISZTA SZÍVBŐL!!!! Forever Speedfitness! Hamarosan újra jelentkezem edzésre!