Én és a Speedfitness III. rész

   Szia mindenkinek! Remélem azért várta valaki a következő bejelentkezésem, ami most meg is történik. Péntekre volt megbeszélve a következő edzésem, de halaszthatatlan programom miatt, előrébb hoztuk, így ma voltam edzeni. Amit megmondom őszintén nem is bánok, megtetszett ez az edzés. Elfáradok edzés végre, de olyan jól eső fáradtság ez. Már meg érte belefogni, kiderült tudok és szeretek is edzeni. Ismerve magam, nem gondoltam volna hogy így lesz.

   A keddi edzés után, szerencsére már nem volt olyan izomlázam, mint az első után. Azt azért nem mondom, éreztem hogy mindenem megvan és vannak izmaim. De olyan veszélyes nem volt. Talán most már nem is lesz még egyszer olyan, kezd talán az izomzatom az edzéshez hozzá szokni. Amilyen meg a keddi után volt, kell is. Szerintem.

   Na szóval, a mai edzés. Megint újítottunk egy kicsit. Most úgy kaptam a pántokat, hogy egy-egy került a combjaimra, egy-egy pedig a vádlikra. Meg vallom ettől egy kicsit féltem, nem tudtam milyen hatást fog kiváltani, hogy egyszerre a combom és a vádlim is stimulálva lesz. Szerencsére nem így történt és minden a legnagyobb rendben ment.

   Annyira rendben ment minden, hogy amikor hasonló módón végeztem a gyakorlatot, mint a fenti képen, annyi különbséggel hogy a egy kis zsámoly félén (nem tudom mi a hivatalos neve :) ) voltak a lábaim, a bal combom belső és külső oldalán is éreztem hogy feszülnek az „izmok”. Azért raktam idézőjelbe, mert nem nagyon mondanám izomnak ami ott van. De elmondhatom, hogy a vádlikban is éreztem.

   Az előző edzésnél volt egy gyakorlat, mikor majd nem feladtam a gyakorlatot, az is most aránylag jól ment. Igaz, ilyen sem igen fordult elő velem, hogy itthon is kicsit edzettem hasonló módón. Tisi azt mondta nem is baj, és csak csináljam és lábbal próbáljak jobban dolgozni. Majd erről is rakok fel képet, és elmagyarázom, mert így kicsit nehéz.

  Mindent egybe véve, büszke vagyok magamra, hogy ilyen kitartóan csinálom az edzéseket. De ez köszönhető sok embernek, Tischler „Tisi” Fruzsinának, hogy így foglalkozik velem. Döbörhegyi Petrának a lehetőségért. Geröly Patriciának és Jandrasics Andreának, Cinema Speedfitness két másik dolgozójának. És mindenkinek, aki olvassa blogom, és kapom a visszajelzéseket, hogy szorítanak értem. Köszönöm mindenkinek! (nem utoljára fogom)

   És búcsúzóul egy Muhammad Ali idézet, ami eddig csak tetszett de most értettem meg talán három edzés után igazán:

 „A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.”

Jövő héten újra edzés!